|
|
|
2008-05-24 00:25:57, szombat
|
| |
| |
Hogyan idézzünk elő globális élelmiszerválságot - Walden Bello cikke
péntek, 2008. május 23. a
Walden Bello néhány konkrét példán mutatja be az IMF, a Világbank és a WTO felelősségét, amelyek ostoba diktátumaikkal korábbi élelmiszerexportőr országokat sodortak importfüggő helyzetbe.
A teljes cikket (további példákkal !) a www.gondolkodjunkegyutt.hu honlapon lehet elolvasni. A cikk elején megadjuk az eredeti angol cikk online elérhetőségét is.
A tanulmány rámutat arra, hogy - akárcsak a legtöbb válságjelenségnél - a globális élelmiszerválság hátterében is a neoliberális gazdaságpolitika káros diktátumai húzódnak meg.
Hogyan idézzünk elő globális élelmiszerválságot: leckék a Világbanktól, az IMF-től és a WTO-tól
Hogyan teszi tönkre a “szabad kereskedelem" a harmadik világ mezőgazdaságát és ki küzd ellene
2008. május 16.
http://www.tni.org/detail_page.phtml?act_id=18285
A globális élelmiszeráremelkedés nemcsak annak következménye, hogy gabonából bioüzemanyagot gyártanak, hanem a “szabadkereskedelmi" politikának is, amelyet a nemzetközi pénzügyi intézmények szorgalmaznak. Most a parasztok szervezetei vezetik az ellenállást a kapitalista ipari mezőgazdaság ellen.
Amikor emberek tízezrei tüntettek Mexikóban tiltakozásul a tortilla árának 60 százalékos emelkedése miatt, sok elemző a bioüzemanyagokra mutatott, mint a bűnösre. Az USA kormányának a szubvenciói miatt az amerikai farmerek egyre nagyobb területen kezdett kukoricát termelni bioetanol céljára, mint élelmezésre, ami egy lépcsőzetes emelkedést idézett elő a kukoricaárakban. A tortillától a bioüzemanyag felé fordulás bizonyára egyik oka az égbeszökő áraknak, bár a bioüzemanyag iránti igényekkel kapcsolatos transznacionális közvetítői spekuláció nagyobb szerepet játszhatott. Azonban egy fontos kérdés elkerülte sok elemző figyelmét: hogyan válhattak a mexikóiak, akik azon a földön élnek, ahol a kukoricát először kezdték termeszteni, elsősorban függővé az amerikai importtól ?
A mexikói mezőgazdaság tönkretétele
A mexikói élelmiszerválságot nem lehet teljesen megérteni annak figyelembe vétele nélkül, hogy a tortillaválságot megelőző években a kukorica hazája kukorica-importáló gazdasággá vált a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és Washington által erőszakolt politika következtében. A folyamat az 1980-as évek elején az adósságválsággal indult. Mint az egyik legnagyobb adós fejlődő ország, Mexikó rákényszerült, hogy kölcsönöket vegyen fel a Világbanktól és az IMF-től, hogy eleget tegyen a nemzetközi kereskedelmi bankokkal szembeni adósságszolgálatnak. A több milliárd dolláros kezességvállalás árát, amit a Világbank vezetőségének egyik tagja mint egy “precedens nélküli teljes beavatkozást" jellemzett, úgy tervezték, hogy meg kell szüntetni a magas vámokat, az állami szabályozást és az intézmények állami támogatását, amelyeket a neoliberális doktrína a gazdasági hatékonyság gátjainak minősített.
A kamatkiadások a teljes kormányzati költségvetés az 1982-es 19 százalékról 1988-ban 57 százalékra nőttek, míg a tőke költségei a már eleve alacsony 19.3 százalékról 4.4 százalékra csökkentek. A kormányzat által megkötött szerződés az állami hitelek, a kormány által szubvencionált mezőgazdasági segélyek, ártámogatások állami marketingbizottság és fejlesztési szolgáltatások lerombolásához vezetett. A mezőgazdasági kereskedelem egyoldalú liberalizálása, amelyet az IMF és a Világbank erőszakolt, ugyancsak hozzájárult a parasztgazdaságok destabilizálásához.
A paraszti mezőgazdaságot, érintő csapást egy még nagyobb követte 1994-ben, amikor életbe lépett az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA). Bár a NAFTA egy tizenöt eves időszakot hagyott a vámtarifák leépítésére a mezőgazdasági termékeknél, beleértve a kukoricát, a jelentősen támogatott amerikai kukorica gyorsan elárasztotta a piacot, felére csökkentve az árakat és krónikus válságba sodorta a kukoricaszektort. Főleg ennek az egyezménynek eredményeképpen Mexikó nettó élelmiszerimportőri helyzete stabilan állandósult.
Az állami kukorica-kereskedelmi ügynökség megszüntetésével az USA-ból származó kukoricaimport és a mexikói vetőmag elosztása néhány transznacionális kereskedő monopóliumává vált, mint az amerikai Cargill és a részben amerikai Maseca, amely a határ mindkét oldalán működik. Ez óriási hatalmat adott a kezükbe, hogy a kereskedelmi trendeken spekuláljanak, így a bioüzemanyag-igényt manipulálni tudták és többszörösére felnagyítani. Egyidejűleg a hazai kereskedelem ellenőrzésének monopóliuma biztosította, hogy a nemzetközi áremelkedésekből a kistermelőket csak alig részesítsék.
Egyre nehezebbé válik a mexikói kukoricatermelőknek, hogy elkerüljék sok társuk és más kistermelő sorsát, akik a rizstermelő, marha- baromfi- vagy sertéstenyésztésben dolgoznak, akiket tönkretett a NAFTA által jóváhagyott szubvenciókat kapó amerikai termelők versenyelőnye. A 2003-as Carnegie Endowment* jelentés szerint az amerikai mezőgazdasági termékek importja legalább 1.3 millió farmert tett munkanélkülivé - sokak útja közülük azóta az Egyesült Államokba vezetett.
A kilátások nem jók, mivel a mexikói kormányt továbbra is neoliberálisok ellenőrzik, akik szisztematikusan tönkreteszik a parasztokat támogató rendszert, a mexikói forradalom kulcsfontosságú örökségét. Ahogyan a Food First igazgatója, Eric Holt-Gimenez látja? “Időt és erőfeszítéseket igényel, hogy a kistermelő kapacitásokat helyreállítsuk, és erre nem látszik politikai akarat - semmit sem szólnak arról, hogy a NAFTÁ-t újra akarnák tárgyalni.
Rizsválság előidézése a Fülöp-szigeteken
Az, hogy a globális élelmiszerválság főleg a mezőgazdaság szabadpiaci átstrukturálódásából ered, még világosabb a rizs esetében. A kukoricától eltérően a világ rizstermelésének kevesebb, mint 10 százaléka kerül be a kereskedelembe. Továbbá, a rizs esetében nincs szó arról, hogy élelmiszer helyett bioüzemanyaggá alakítanák át. Mégis, csak ebben az évben az árak szinte megtriplázódtak, a januári 380 dollár/tonna árról áprilisban több, mint 1000 dollár/tonnára. Kétségtelen, hogy az infláció részben a nagykereskedelmi kartellek spekulációjából és az egyidejű szűk készletekből is ered. Mégis, akárcsak Mexikóban a kukoricával, a nagy rejtély itt is az, hogy számos korábban önellátó rizsfogyasztó ország miért vált súlyosan importfüggővé.
A Fülöp-szigetek félelmetes példáját mutatják annak, hogyan alakít át a neoliberális gazdasági szerkezetváltás egy nettó élelmiszerexportőr országot nettó élelmiszerimportőrré. A Fülöp-szigetek ma a világ legnagyobb rizsimportőre. Manila kétségbeesett erőfeszítése, hogy bármi áron biztosítsa az ellátást, az újságok címoldalára került, és katonák képeit látni, akik biztosítják a rizs szétosztását a szegény közösségekben, ami a globális válság jelképévé vált.
A Fülöp-szigetek történetének főbb kontúrjai hasonlóak Mexikóéhoz. Ferdinand Marcos diktátor számos bűnért és gaztettért felelős, beleértve, hogy nem valósította meg a földreformot, de azzal az eggyel nem lehet vádolni, hogy elvágta volna az agrárszektort az állami alapoktól. Hogy elejét vegye a parasztok elégedetlenségének, a rezsim ellátta a farmereket szubvencionált vetőmaggal és műtrágyával, hitelkonstrukciókat indított és falusi infrastruktúrát épített. A 14 éves diktatúra alatt mindössze egy évben, 1973-ban kellett rizst importálni, a tájfunok által okozott széleskörű károk miatt. Amikor Marcos elmenekült az országból 1986-ban, 900 ezer tonna rizs volt a kormányzati raktárakban.
Paradox módon az elkövetkező néhány évben az új demokratikus rendszerben a kormányzati beruházási kapacitások elapadását láthattuk. Ahogy Mexikóban, a Világbank és az IMF, amely a nemzetközi hitelezők érdekében dolgozott, nyomást gyakorolt Corazón Aquino kormányára, hogy biztosítson előnyt a 26 milliárd dollár adósság visszafizetésének. Aquino beleegyezett, bár az ország vezető közgazdászai figyelmeztették, hogy “egy kilábalási programot keresni, amely összeegyeztethető a hitelezők által meghatározott adósság-visszafizetési menetrenddel, hiábavaló vállalkozás."
1986 és 1993 között a GDP 8-10 százaléka hagyta el évente a Fülöp-szigeteket adósságszolgálatként - ez durván hasonló arány, mint Mexikóban. A kamatfizetések a kiadások százalékában az 1980-as 7 százalékról 1994-re 28 százalékra emelkedtek; a tőke költségei 26 százalékról 16 százalékra estek. Röviden, az adósságszolgálat vált a nemzeti költségvetés prioritásává.
A mezőgazdaságra fordított költségek több, mint a felével estek vissza. A Világbank és helyi tanítványai azonban nem aggódtak, mert a nadrágszíj-meghúzás fő célja az volt, hogy a magánszektor adjon lendületet a vidéknek. A mezőgazdasági kapacitás azonban gyorsan erodálódott. Az öntözés stagnált, és az 1990-es évek végén a Fülöp-szigetek útjainak csak 17 százaléka volt kövezett, szemben Thaiföld 82 és Malajzia 75 százalékával. A gabonatermés vérszegény volt, a rizstermelés átlagosan 2.8 tonna volt hektáronként, ami elmaradt Kínáétól, Vietnamétól és Thaiföldétől, ahol a kormányok aktívan segítették a falusi termelést. A Marcos utáni földreform-program hamvába halt, megfosztották a támogató szolgáltatási alapoktól, amelyek a sikeres reformok kulcsát képezték Tajvanon és Dél-Koreában.
Ahogy Mexikóban, a fülöp-szigeteki parasztok is szembesültek azzal, hogy az állam teljes mértékben kivonult a széleskörű támogatásból, egy olyan szerepből, amelytől ők nagyban függtek.
A mezőgazdasági programok megszüntetését pedig a kereskedelmi liberalizálás követte, a Fülöp-szigetek 1995-ös belépésével a Világkereskedelmi Szervezetbe, amely ugyanolyan hatással volt rá, mint Mexikóra a NAFTÁ-hoz csatlakozás. A WTO-tagság azzal járt, hogy a Fülöp-szigeteknek el kellett törölni az importkvótákat minden mezőgazdasági termékre, a rizst kivéve és meg kellett engedni minden árucikkből egy bizonyos mennyiség bevitelét alacsony vámtarifával. Míg az országnak lehetősége volt fenntartani egy kvótát a rizs importjára, mindazonáltal be kellett engednie a hazai fogyasztás 1-4 százalékát az elkövetkező tíz évben. Tény, hogy a súlyosan meggyengült termelés miatt, ami az állami támogatás felszámolásának eredménye volt, a kormány sokkal többet importált, mint amit a lehetséges hiány indokolt. Ez az import, amely az 1995-ös 263 ezer tonnáról 1998-ra 2.1 millió tonnára nőtt, lenyomta a rizs árát, nem tette érdekeltté a farmereket és a termelés növekedésének mértéke jóval elmaradt a két fő exportőr, Thaiföld és Vietnam mögött.
A Fülöp-szigetek WTO-hoz történő csatlakozásának következményei szupertájfunként söpörtek végig a mezőgazdaság többi szektorán is. Az olcsó - főleg amerikai szubvencionált vetőmagból származó - kukoricaimporttal elárasztott országban a farmerek a kukoricára fordított vetésterületet az 1993-as 3.1 millió hektárról 2000-re 2.5 millióra csökkentették. A csirkehús jelentős importja szinte megölte ezt az ágazatot, míg az import hullámzásai destabilizálták a baromfi-, sertés- és főzelékágazatot.
Az 1994-es WTO-tagságot ratifikáló kampány során a kormén közgazdászai, akiket a Világbank tanácsadói instruáltak, azt ígérték, hogy a kukorica és más hagyományos gabonatermelés csökkenését bőven kompenzálni fogja a “magas hozzáadott értéket" képviselő növények új exportja, mint a virágoké, a spárgáé és a brokkolié. Ebből kevés valósult meg. Nem lett 500 ezerrel több munkahely sem az agrárszektorban, amelyről azt feltételezték, hogy évente ennyit hoz létre a piac varázslata, ehelyett a mezőgazdasági munkahelyek száma az 1994-es 11.2 millióról 2001-ben 10.8 millióra esett vissza.
Az IMF-diktálta alkalmazkodás és a WTO által követelt kereskedelmi liberalizáció csapásai gyorsan importfüggővé tettek egy javarészt önellátó agrárgazdaságot, az pedig tartósan marginalizálta a farmereket. Ez egy torz folyamat volt, melynek kínjait egy fülöp-szigeteki kormánydelegátus hozta elő a WTO genfi tárgyalásain. “Kistermelőinket" - mondotta, “lemészárolta a nemzetközi kereskedelmi környezet durva tisztességtelensége."
......
* Carnegie Endowment for International Peace, new yorki székhelyű nonprofit nem-kormányzati szervezet, melynek célja a béke és a nemzetközi együttműködés segítése
A cikk folytatását l. a rövid összefoglalóban említett honlapon
(Ez a cikk 2008 június 2-án jelenik meg New York-ban a The Nation kiadásában)
Walden Bello, a Transznacionális Intézet munkatársa, a szociológia egyetemi tanára a University of the Philippines egyetemen, az adósságeltörlésért küzdő koalíció elnöke, és vezető elemző a Focus on the Global South-nál. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: gazdaságpolitika, megszüntetésével, kezességvállalás, élelmiszerválság, kormánydelegátus, kukoricaszektort, transznacionális, áremelkedésekből, szupertájfunként, adósságválsággal, adósságszolgálat, bioüzemanyagokra, rizstermelésének, szisztematikusan, tortillaválságot, nagykereskedelmi, kulcsfontosságú, főzelékágazatot, kukoricaárakban, spekulációjából, csatlakozásának, megtriplázódtak, destabilizálták, infrastruktúrát, eredményeképpen, szerkezetváltás, agrárszektorban, erőfeszítéseket, összefoglalóban, felszámolásának, figyelmeztették, agrárgazdaságot, kistermelőinket, bioüzemanyaggá, vetésterületet, megszüntetését, teljes cikket, cikk elején, eredeti angol, tanulmány rámutat, legtöbb válságjelenségnél, globális élelmiszerválság, neoliberális gazdaságpolitika, harmadik világ, nemzetközi pénzügyi, parasztok szervezetei, kapitalista ipari, tortilla árának, bioüzemanyagokra mutatott, szubvenciói miatt, amerikai farmerek, lépcsőzetes emelkedést, Walden Bello, Nemzetközi Valutaalap, Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény, Carnegie Endowment*, Egyesült Államokba, Food First, Eric Holt-Gimenez, Ferdinand Marcos, Amikor Marcos, Ahogy Mexikóban, Corazón Aquino, Világkereskedelmi Szervezetbe, Fülöp-szigetek WTO-hoz, Carnegie Endowment, International Peace, Transznacionális Intézet, Global South-nál,
|
|
|
|
|
|
| teljes cikket, cikk elején, eredeti angol, tanulmány rámutat, legtöbb válságjelenségnél, globális élelmiszerválság, neoliberális gazdaságpolitika, harmadik világ, nemzetközi pénzügyi, parasztok szervezetei, kapitalista ipari, tortilla árának, bioüzemanyagokra mutatott, szubvenciói miatt, amerikai farmerek, lépcsőzetes emelkedést, bioüzemanyag felé, égbeszökő áraknak, bioüzemanyag iránti, fontos kérdés, földön élnek, kukoricát először, amerikai importtól, mexikói mezőgazdaság, tortillaválságot megelőző, kukorica hazája, 1980-as évek, adósságválsággal indult, egyik legnagyobb, nemzetközi kereskedelmi, több milliárd, magas vámokat, állami szabályozást, intézmények állami, neoliberális doktrína, gazdasági hatékonyság, teljes kormányzati, tőke költségei, kormányzat által, állami hitelek, kormány által, mezőgazdasági kereskedelem, paraszti mezőgazdaságot, tizenöt eves, vámtarifák leépítésére, mezőgazdasági termékeknél, jelentősen támogatott, egyezménynek eredményeképpen, mexikói vetőmag, amerikai Cargill, részben amerikai, határ mindkét, kereskedelmi trendeken, hazai kereskedelem, nemzetközi áremelkedésekből, kistermelőket csak, 2003-as Carnegie, amerikai mezőgazdasági, mexikói kormányt, parasztokat támogató, mexikói forradalom, kistermelő kapacitásokat, mezőgazdaság szabadpiaci, rizs esetében, kukoricától eltérően, világ rizstermelésének, árak szinte, infláció részben, nagykereskedelmi kartellek, egyidejű szűk, nagy rejtély, neoliberális gazdasági, világ legnagyobb, újságok címoldalára, rizs szétosztását, szegény közösségekben, globális válság, állami alapoktól, rezsim ellátta, farmereket szubvencionált, tájfunok által, országból 1986-ban, kormányzati raktárakban, elkövetkező néhány, kormányzati beruházási, nemzetközi hitelezők, ország vezető, kilábalási programot, hitelezők által, kiadások százalékában, adósságszolgálat vált, nemzeti költségvetés, mezőgazdaságra fordított, felével estek, magánszektor adjon, mezőgazdasági kapacitás, öntözés stagnált, 1990-es évek, gabonatermés vérszegény, rizstermelés átlagosan, kormányok aktívan, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4939
- e Hét: 19169
- e Hónap: 30280
- e Év: 183776
|
|
|
Offline
